..mégis más

először félelemből nem mertek hozzám szólni, aztán megvetésből..

ugyanaz..

..mégis más.

álmodozók

[l'hommage hiroshima mon amour]

több mint egy évig készült.
nehéz volt titokban tartanom előtte.
és akkor..
- de szép! csak nem???
- de.
- gyönyörű. a tiéd?
- nem. a tiéd.
- mindig is erre vágytunk.. ööö, vágytam. látod, automatikusan Ő jut eszembe. tudod mennyit álmodoztunk erről?
a nosztalgia könnycseppet csalt szemébe.
- most itt van.
- látom, de nem hiszem el. ez nekem mindig az álmodozások kategóriájában marad..
- most már valóság.
- nem, nem fogadhatom el. így már nem ugyanaz. használd és én irigyelni foglak érte.. - mosolyodott el könnyedén.
- használjuk együtt.
- nekem Ő jutna eszembe róla, neked meg a kudarc, h rá gondolok.
- miért?
- valamit valóságossá tenni nem ugyanaz, mint álmodozni róla. te még nem álmodoztál senkivel?
- az én álmom, hogy valódi örömöt lássak szemedben, mikor valóra váltom.
- akkor nagyon szomorú leszel. amint valóra váltasz egy álmot, meg is ölöd azt. nem a tárgy a fontos, hanem a motiváció, ami erőt ad kapcsolatod további létezéséhez.
- de hát itt van! mi a következő álmod?
- kedves gyilkosom, keresd meg azt, akivel együtt tudsz álmodni és hagyd mások álmát..
nem fogadtam meg tanácsát.
csodás dolgok kerülnek ki kezeim közül,
de keserűség kíséri minden lépésem.

<iframe width="280" height="210" src="
https://youtu.be/embed/YW4uOVuC0YI
" frameborder="0" allow="autoplay; encrypted-media" allowfullscreen></iframe>