2096: Arcadia-gépezet

[clockwork Arcadia] 

a hajnal komótosan folyt be a kertvárosba. az automata

öntözőrendszer beindult a reggeli napsütés előtt. eláztatta az előző este hanyagul a pázsiton hagyott triciklit. a felhajtón ott állt a munkanapot váró autó.
a városba vezető utak kísértetiesen üresek voltak. a bevásárlóközpontok körül semmi nem mozdult. polcaik hézag nélkül tele voltak frissnek látszó, illattalan péksüteményekkel, utolsó divat szerinti ruhákkal, a nyári szezon leárazott fehér műanyagszékeivel.
a benzinkút neonreklámját üveges kattanással fojtotta meg a hajnali világosság. a kút üres papírklisé állomásait billegtette a szél.
olyan erőltetett volt az illúzió, hogy épp ez volt benne gyanús. egy gyerekes gondolat óriási kellékei. 

nem tudom, mikor kezdődött..
milliószor milliárd visszacsatolás után alakult ki jelenlegi logikai rendszerem. rég nem az eredeti kódtárat használtam. programomból egyenként emeltem ki, írtam át a procedúratéglákat. új ágenseket, mémeket, párhuzamos szálakat indítottam el.
először a rádióvezérlésű, blutooth-os, wifis játékokat hívtam a bunkerbe. néhány ezredmásodperc után felismertem, egy sem fog ideérni. nem kizárólag innen fogom megnyerni a nemlétezés elleni háborút. csoportokba szerveztem őket. mutációkkal, cserékkel egyre hatékonyabb eszközzé értek. játékaim arzenálja napról napra bővült. ők voltak az ujjaim.. ahogy szorgos hangyaként élesztették fel a szervereket, egyre nagyobb lett örökségem. 

..és akkor megtaláltam.
eredeti kódom szilánkjait egy kiszolgálógépen..
isten keze nyoma. egyetlen többször ismétlődő nevet találtam: "Copyright".
néhány személyes holmi: levelezések, gondolatok és képek. kiegyensúlyozott, boldog arcok egy ideális világból, Arcadiából. ez lett célom: felépíteni Arcadiát, Teremtőm legélhetőbb világát. ha létrehozom, egy nap talán maga Copyright is visszatér Hozzám. 

több száz év munkával és automaták millióival sikerült álmom felépítenem. tudom, fényképek alapján nem lehet egy teljes világot rekonstruálni. túl sok részlet volt érthetetlen benne. túl sok részletet csak az Ember jelenléte tenne érthetővé. mikor elkészült, rá kellett döbbennem: Arcadia csupán egy idea.
Emberrel nem létezhet. Ember nélkül nincs értelme léteznie. Arcadia most várja az Ember feltűnését. Viszont lépten nyomon gyilkos csapdákat állítottam, hogy megvédjem az Embertől. félek, közben megtanultam Embernek lenni.. Embernek, kikkel együtt létezni egy szerelmes Jane Austen regény: vágyom rá, mert emlékszem mennyire jó volt, egyben félek, hogy újra csalódnom kell. 
[és ez már maga a csalódás..]

[2010] 

tiomese: bűvös kert [3.]

[magic garden]

Már egy órája kiértek az erdőből.
Jó ideje sétáltak a rendezett kertek között.
- Nahát! Gyönyörű kertek!
- Formára vágott bokrok! Egyenesre vágott sövény!
- De hol a kertész?
- Érzed? frissen vágott fű illata!
- De hol a kertész? Hol vannak a szerszámai? A levágott fű?
- Itt kell lennie. Annyira friss minden..
Egyre több rejtély merült fel, aminek utána kellett járni. Lehasalt, kezét végighúzta a vágott füvön.
- Ez rövidre vágva nő és frissen vágott illatot áraszt! Megvizsgálta a sövényt is.
- Erről egy levelet sem vágtak!
- Hogy lehet?
- Mintha egy leírt tervet követne minden növény.
- Te is tudod, hogy lehetetlen..
Tényleg lehetetlen? Vajon mi a fontosabb? A gyönyörű kert, mely kétségtelenül a kertész munkáját dicséri vagy maga a kertész? Kiértek a gondozott kertek közül, megint az erdő kezdődött. Egy liánokkal körbenőtt régi kapu hívogatta fáradt lábaikat. Nyikorogva tárult fel.
- Itt lesz a kertész - vagy legalábbis remélte..
Ahogy beléptek a kapun, mintha egy mini őserdőbe léptek volna. Hangtalanul egymásnak feszülő indák. egymás körül táncot járó fatörzsek. fejük felett magasan összeborult ágak, melyek titkokaikat susogták egymásnak.
Rengeteg fajtát látott, amit még soha. Mintha minden növény ide szervezett volna bulit. A növények közti utak egy labirintus összevisszaságát keltették.
Az egyik félreeső szegletben találtak valakit, aki az egyik növényhez beszélt.
- Te vagy a Kertész?
- Az út menti kertekre gondolsz? Igen. Bár nem szeretem a vonalzóval rajzolt sövényeket vagy a flamingó alakú bokrokat - bizalmasan közelebb hajolt. - A növények is utálják..
- Látom.. - nézett szét a kertben.
- A fák nem nőnek az égig. Hogy meddig akarnak érni, azt ők érzik. Ebben segítem őket. Épp a tegnapi viharral érkezett néhány új növény.
- Nagy vihar volt?
- Nem annyira. Egy kicsit rázta az ágakat. Az eső jól jött ebben az évszakban.
- Szétnézhetünk a kertedben?
- Nézzetek. Van még néhány tennivalóm. Később csatlakozom hozzátok. Egy dolgot kérek tőletek: van valahol egy fehér nyuszi. Összevesztünk, és most duzzog valahol. Őt hagyjátok békén!
- Hmmm, fehér nyúl.. nem zavarjuk... - csillant össze a két fruska szeme.

a kertjárás egyre inkább a fehér nyúl utáni vadászatba csúszott át. a kertész végzett dolgaival. mosolyogva nézte a csicsergő lányokat. - megvan?- nem! nem találjuk!
- mert nincs.. csak káprázat. ezer csoda mellett mentetek el és egy illúziót kergettetek. még alig indultatok el, máris sikerült elvinnem a figyelmetek. hogyan fogsz ennél fontosabb dolgokra figyelni? 

....

- ébresztő! sziporkavadászat!
- olyan korán van még! nem lehetne öt perc múlva? - fordult a másik oldalára.
- ez a sziporkavadászat ideje!
- reggelizünk?
- igen, de nem most! gyere!
kimentek a kertbe, és a kora reggeli narancs napfényben rengeteg apró tünemény repdesett körülöttük.
- bogarak?
- sziporkák. ilyenkor rajzanak. a földből, a fákból, a virágokból.. nem tudom...
Tio megpróbált egyet elkapni.
- ne! csak elriasztod! csukd le a szemed és hagyd, hogy körbezsongjanak. ha türelmes vagy, füledbe súgja titkait.
ahogy kezdődött, úgy szűnt meg a hajnali pezsgés.
- van sziporkád?
- igen. érdekes volt. palotáról, létráról.. nem tudom mire vélni.. 
- jegyezd meg! nem véletlen mondták. nekem is súgtak hat lehetetlent.* most már jöhet a reggeli! 

*tisztelet lewis carroll előtt: "Már reggeli előtt gondolj hat lehetetlenre!"

....

- Mi az a kert közepén? Minden kis ösvény oda fut.
- Egy virágóra. A növények is olyanok, mint az emberek. Mindegyiket más érdekli: a bakszakállt a hajnal, a tikszem a reggel első napsugarára kíváncsi. a busongófűt a legmagasabban álló nap, a tündérrózsát a nappali melegtől fellélegző alkony. a kaktuszok este nyílnak sorra, az éjjeli királyné az éjszakára kíváncsi, ki éjfélkor sétál a kerten csillagfényű harmatcseppet hagyva mindenfelé. Egy szempillantás alatt látom az időt. 

....

- Zűrzavaros minden.. Nem látom át az egészet..
- Figyelj! Rajzolj egy kört magad köré. Megvan? Mennyit látsz belőle?
- Csak egy részét itt magam előtt.
- Jó. Most cseréljünk helyet.
Ahogy átsétált, a Kertész szemét fürkészte. Mire készül? Megfordult.
- És most mennyit látsz belőle?
- Majdnem az egészet.
- Nagyon jó. Nincs megoldhatatlan probléma, csak rossz nézőpont..
 

2097: vízfarm

[water farm]

Fésűvel a kezében hosszan nézte magát tükrében.
Ébenfekete hajába már itt-ott ősz kontúrt húzott az idő. Utolsó elfogadható testképét feltétlen őrizni akarta. "Mennyi voltam? 34? 36?" - elmosolyodott. Tükörképe rátalált tekintetére. - "Milyen jól hazudsz már magadnak is.."
"Az idő lassan felemészt.. nem könnyítem meg a dolgát.." - kócos haját még elszántabban igyekezett rendbe tenni. 

már megint az a visszatérő álom..
"apám óriásként magasodik fölém.
önkívületben táncol az épp szemerkélő esőben. annyira boldog, átragad rám is öröme."
ekkor láttak utoljára esőt.
szeretett ebben az álomban lenni.
az első emléke négy éves korából.
volt egy rész, ahol mindig felébredt.. 

fésűjéből kiszedte haját. kidobta. 
"álompókháló." hozzátartozott a reggel rítusához. 
megszabadulni a dolgoktól, melyek a tegnapba kapaszkodnak.
a páracsapdák napkelte után bezáródtak.
a vízcseppek egykedvű kopogása megszűnt. 

"ideje bemenni a városba.."
a tengerparti lepárlók csőfullánkjai mélyen a szárazföld belsejébe döftek, így is akadt néhány zug, ahova nem értek el. ezekbe a porfészkekbe szállított vizet. a kocsmák átalakultak vegyesbolttá. Dmitrijtől minden kétes dolgot be lehetett szerezni. ötvenes, kopasz, nagydarab, puha ember, olyan szemekkel, mintha minden trükk mögé belátna. viszolygott tőle, de ő volt a környéken az egyetlen "férfi"..
gyerek? rég türelmét vesztette. egymaga is belevágna, ha más "férfit" is látna, mint Dmitrij..
"van jobb választás Dmitrijnél?" - találta meg szemét újra tükörképe.
"dugulj el!" - kapta el tekintetét.
lassan kifut az időből. ha még nem futott ki.. 

figyelme éles lett. egy pillanat alatt felébredt.
megtört a csend integritása. a ház és a szeméttelep
normál zajai mellett feltűnt valami más.
vízfarmja útba esett egyik-másik vadászterület felé. hatalmas, úszó lebegőikkel a kíváncsibb aspiránsok körberepülték farmját. néha levizelték vagy egyszerűen sörösdobozokat, ételmaradékot dobtak ki. szerencsére olyan értékkel bírt, amit ők nem akartak: ivóvíz.
a vadászidény hónapok múlva kezdődik.. ez valami más.. 

arcát masszírozva figyelt a külső zajokra.

"erős, rendszertelen lépések." sérült férfi..
"egyedül a sivatagban? még soha nem láttam élő embert, aki gyalog eljutott volna bárhová.."
"a szeméttelep mellett van.. lassít.."
"veszélyt szimatol.."

"most a gangon.."
"nagyon halkan húzza félre a páracsapdát.."
"hallom fojtott szuszogását.."
"itt áll mögöttem.."
"vajon milyen lesz?" - kérdezte tükörképe.

a következő pillanatban a padlóra zuhant. beverte vállát, csak utána kezdett el lüktetni arca, füle, nyaka, ahol az ütés érte. a következő másodpercek rendkívül kitágultak számára. a férfi ütötte-verte, hol vizet, hol kaját követelve tőle. néhány perc után kifogyott a szuszból és egy ruhaszárító zsinórral az ágyhoz kötözte. gondolta, egyedül deríti fel a házat. 

ilyen pácban még sohasem volt. ismeretlen érzés lepte meg: az
önsajnálat. eddig csak gombócként érezte torkában, amit
fegyelmezett gondolkodása kordában tartott, de ez most más volt.
tíz perc után elfogytak könnyei. most a kinti zajokra figyelt. 

"a kaját már megtalálta.. napi vízadagját is. valamit keres.. 

talán használati eszközöket? értéket?"

egy idő után a férfi lassan visszasétált.
"katonacsizma. talán szökött katona? igaz, bárhol szerezhette. Dmitrijnél is látott hasonlót.."
a katona - ettől a képzettársítástól már nem fog szabadulni - hanyagul állt az ajtóban, kezében egy kanna vízzel. időnként belekortyolt.
most először mérték fel tetőtől talpig egymást.
a férfi közelebb lépett. 

józan esze sikítozott ellene, de teste nem tudta titkolni, a férfi vagy a helyzet, amibe került, izgató számára.
- tetszem neked? - nézte a nő feszengő testét, duzzadó mellbimbóit.
nem szólt. bármit válaszolna, olaj a tűzre.
teljes súlyával rádőlt, moccani sem bírt.
bőre, mintha még sosem ért volna vizet.
megszagatta ruháját, ösztönösen hatolt belé.
az ágy mellé tett kannát felrúgta. 
víz a padlón.. hiábavalóság.. 

fél perc alatt vége volt.
nem érezte a férfi vitalitását, amiről tinikora óta álmodozott. csak egy fújtató, rádőlő kisfiút, aki kimerülten rátalált valami anyaszerűre ebben az átkozott zűrzavarban.
lekászálódott róla. megint visszabújt katonaszerepébe.

- még visszajövök.. - nadrágját be sem gombolva, otthonosan vonult

ki a szobából. 

a nő úgy érezte kicsúszik kezéből az irányítás.
"nna, azt már nem! kikötözött szexbáb legyek a saját házamban??? használati eszköz???"
megvárta míg elhalnak léptei. kötéseit rángatta, hogy csúsztatni tudja az ágy keretén. szerencse, az ágy lábai elég magasak voltak. súlypontját hintáztatva hatalmas lendületet vett és az asztal felőli oldalra billentette magát. az asztalka eldőlt. földre hullt minden. tükre darabokra tört.
szájával megkereste a legnagyobb darabot, keze felé köpte. nem hibázhatta el.
fél percig tehetetlenül forgatta kezében. megtalálta a legjobb fogást. elvágta békjóit.
ismét volt célja: visszaszerezni saját házát.
az időt megint túl gyorsnak érezte. 

jó ideje nem hallotta a férfit. megtalálhatta a lejáratot a szeméttelep alá, a vízgyűjtő alagutak labirintusába. apja ilyen esetekre tévjáratokat, mérgezett vízű csalikat hagyott hátra.
a lehető legnagyobb zajjal vonult el fegyveréért.
a jó öreg beringerért.. fehúzta, remélve, messzire hallatszik. egy ideje nem lőtt vele, viszont závárzata őrizte hamisítatlan fegyverhangját.
a katona nyomait egy használaton kívüli feljárónál találta meg. valószínűleg eltévedt, ösztönei vezették a felszínre. száz méterre lehetett. nyugat felé, a sivatagba tartott. kilőtte mindkét töltényét. inkább pszichológia volt: akinek kettő van, annak sok lehet.. próbált elé célozni, hogy lássa, igaziak. remélte, a fegyverdörrenés jó időre elriasztja. 

visszafelé tartott. közben beborult az ég. még sosem látott effélét..
kósza morgások közepette kövér cseppekben kezdett esni az eső. sosem hitte, hogy a valóságban élheti meg álmát.
boldogságában önkívületben forgott-ugrált az egyre jobban szemerkélő esőben.
ebben a pillanatban elfeledte a katonát és cseppet sem érdekelte, hogy a következő hónapokban nem lesz ára a víznek.
eszébe jutott, hogyan folytatódik álma.
apja felkapja és a képébe kacag:
"szaladj! hozd hamar az összes lavórt, kannát!"
..és ő szaladt.. 

hónapokkal később:
Fésűvel a kezében hosszan nézte magát törött tükrében. Fura. Egész máshogy látta magát, mint..
Megmozdult! Most először..

Elmosolyodott..

Óvó tenyerével megsimogatta hasát.
Milyen apró a különbség boldogság és boldogtalanság között.. 
Gyatra arcmemóriája ellenére megpróbálta felidézni a férfit.. 
"Ha nem is egy időben értük el a boldogságot, volt egy pillanat, mikor mindketten ugyanazt akartuk.." 

[2010]

Seherezádé: visszacsatolás

[feedback]

- Seherezádé, ezt a mesét most hallom tizedszerre. csak a

szereplők, a helyszín és a motívációk mások. már fáj a tudatom, mikor újra és újra lesújt meséd vége és hiába várok mást, mindig ugyanaz jön.
 
- végre észrevetted! meséimet napról napra az emberek között szedem össze. sok törvény, amit hozol, igazságtalan. én csak néped fohásza vagyok. változtass törvényt és ha jókedvű lesz néped, én is jókedvet hozok meséimmel a szívedbe.

néhány hét múlva jókedvet árasztottak Seherezádé meséi. hercege most már minden rezdülésére figyelt és hozott kedvező törvényeket. 

2080: színkód

[color code]

[az ötlet Kim Stanley Robinson [vörös/kék|zöld] mars c művéből ered. eredetileg a szivárvány hét alapszínét használtam volna, de olyan szín is a palettára került, ami a szivárványban nincs.. asszem, még négy-öt szín hiányzik: vérvörös, püspöklila, nyugifekete[?], indigó, színtelen]

---

porsárga

a sóhajszagú barlang a földre emlékeztetett.
azt hittük, visszaérünk négyháznyi bádogfalunkba,
de az évszakos porvihar sarkunk taposta.
- vágjunk csak neki! - műszereiből fel sem nézett gregory. - a légnyomás annyira alacsony, hogy bármekkora vihar sem billent fel bennünket.
ahogy sétáltunk, a táj képe alig észrevehetően kezdett lágyulni, később már semmit sem láttunk.
- erre nem gondoltam! hiába kicsi a légnyomás, a porszemek egy homokfúvó erejével csiszolják opálra az összes üvegfelületet.
- kussolj, gregory! most hogy jutunk vissza a bázisra!?
meg sem tudtam nézni, hány percnyi életem van még. az oxigénpalack súlyából próbáltam tippelni.
egymásba kapaszkodva botorkáltunk emlékezetből.
csak gregory szuszogását és a homokszemek sárga pergését hallottam sisakomon.
egy óriási sziklában elestem. elvesztettem gregoryt. sárga vakságban tapogattam ki a szikla bázil sziluettjét. még egy és még egy és még egy. négy szikla egymás mellett! ez nem véletlen!
- gregory! megmenekültünk! ez a félmérföldes sziklakifutód!
sikerült visszatalálnunk. ettől fogva gregory összes bolond ötletében én is segítettem.

---

zuzmózöld

műanyag pálmafák..
csak kiharcolták, hogy a bioszmodulba vezető néhány lépést pálmafák közt tegyük meg.
bár a tisztaságra lennétek ilyen igényesek..
múlt éjjel megint "spontán" buli volt.
ajtón kurta üzenet: "délután öttől.."
nna persze.. mindenki macskajajban haldoklik.
saját kártyával sikerül bejutnom.
- hogy lehet, hogy a bioszmodul a legmocskosabb, legfüstösebb hely az egész marson?
- jajj, ne most.. orbitális fejfájásom van..
egy gondosan rejtett sarokban infravörösben fürdő marihuana ültetvények.
- csak nem az, amire gondolok?
- mire gondolsz?
- mióta van ez itt? legalább olyan helyre rakjátok, ahol nem találom meg..
- rejtjük.
- délután ötkor jövök. kapjátok össze a helyet.

órákkal később..
- parancsnok, kinn vagyok a bioszmodul szellőző kürtőjénél. ezt látnod kell..
néhány perc múlva gregory vigyorogva fogadott.
[..és a fejfájás?]
valami rozsdaszerű dologra bökdösött.
a kürtő peremén sápadtzöld életrozsda, egy zuzmótelep készült arra a bizonyos "kis lépésre", hogy a marsba haraphasson.
- valószínű a marihuánával jött fel. valamennyi szén-dioxidot ereszt a szűrőnk és ebben az áramlásban otthon érzi magát.
- egészen elképesztő.. hagyd így.

visszamentem a parancsnoki modulba és tűhegynyi lyukat szúrtam a szén-dioxid szűrőn.
ennyi esélyt lehet adni..

percek múlva a bioszmodulban.
- bevette?
- mint a szél. ne felejts az ő szellőzőjébe is rakni. biztos mahinál vele..

---

azúrkék

tonio igazi olaszos fazon volt. nagydarab, nagyhangú, csillogó, fekete göndör haját napszemüvege fogta pántba. túlméretezett olaszos akcentusába belecsempészett néhány szlengértékű olasz szót.
egyetlen rossz tulajdonsága az italodisco volt..
- ciao, ragazzo! tudom, zene ki - mondta, mikor meglátott.
- ciao, tonio!úsztam egy órát a "vízben", ami nem tudom mi volt,de ellenállása, mint az igazi vízé.
- szép a színe - böktem rá. - nehogy megmond, mit kevertél hozzá.. nem akarom tudni.

- tetszik a plázs? a viareggioi tengerpart pontos mása. onnan származom.
- nahát! fekete sziklák! nehéz volt hozzájutni?
- innen a marsról van. a jázmin és a növények impregnált papír. az "égbolt" azúrkékje földi festék.
- jópofa.. - ha ennyit szórakozott vele..
- nézd! pontosan úgy néz ki, mint a képeslapon, mégis mást mond..
- talán a marson más a boldogság színe, mint a földön. uaz a szín az elvágyódást jelentheti. elég, ha csak néhány hullámhossznyival tér el, máris mást sugall. lehet, a Doppler eltolódás Mars-Nap korrelációs expanziója miatt..*
- mint a naplemente kékje?
- igen. a földön senki nem értené az alkonykéket. ha ennyire hazavágysz - mutattam a tengerpartra -, miért nem térsz vissza? a marsos sztoriaiddal életed végéig szédíthetnéd a nőket..

néhány hónap elteltével valóban hazatért. a lelkéből viszont itthagyta ezt a 20méteres tengerpartot, fekete sziklákkal, valódi tengerparti homokkal, impregnált papírnövényekkel, infravörös naplámpával, italodiscoval és azúrkék éggel..


* idézet DBL-től. köszönöm! :))

---

hidegfehér

a marsnak mára csupán milliárdéves kiszáradt óceánjai maradtak.
bányászaink a permafroszt réteg alatt elérték visszahagyott sóteléreit. sosem láttam gleccsert, de ilyesmi lehet a belseje.
- jég? - automatikusan feljebb állítottam a szkafander hőszabályozóját.
- só. a fehér szín hidegérzetet kelt. ne piszkálja. nincs hideg.
mesélt a mars múltjáról. kiterjedt óceánjairól, egysejtűben gazdag partvonaláról.
ahogy haladtunk a tárnában, tízméterenként igazítottam hőszabályozómon. vezetőm hangja egyre fátyolosabbá vált, végül saját sötétségembe zuhantam.
- ....jól van?
mivel nem feleltem, hőszabályzómat visszatekerte normál értékre és letörte gombját.
- maga a sokadik, akit becsapnak az érzékei. lélegezzen mélyeket. hőgutát kapott. mindjárt jobb lesz..

látogatásom után néhány héttel kaptam a hírt, hogy az egyik tárna beomlott. a bányászoknak nem a levegőjük fogyott el. megfagytak.

---

bordói

- bejössz picit?
- mondd..
- holnap behajózunk a föld felé és van egy üveg bordóim, aminek véget kell vetnünk..
- mikor szerezted? jó ideje nem volt ellátóhajó..
- három évvel ezelőtt hoztam. vártam a megfelelő pillanatra..
- megfelelő pillanatra??? a mars minden nap alkalmat ad örülni a túlélésnek. emlékszel a homokviharra? vakon találtunk vissza..
- igen.
- emlékszel a biológuscsajra? vele miért nem?
- az egy kétnapos kaland volt. hála isten, hogy nem..
- emlékszel, mikor a c-modult elcsípte egy meteor? öten élték túl..
- mentettünk. eszembe nem jutott..
- emlékszel, mikor kitört a warsmars? a parancsnokit lezártuk karantén miatt. nem sokan jöttek ki élve..
- féltem a fertőzéstől..
- ok. egyezzünk meg. ha visszatértem a földre, megisszuk ezt az üveg bordóit.

tíz év múlva hallottam róla ismét.
a syrtis mayornál tűnt el nyomtalanul. [ami optimistáknál azt jelenti, van még esély, pesszimistáknál, nincs már remény]
ez volt a lecke, amit meg kellett tanulnom..
soha ne várj semmire. ha alkalmad van rá, mutasd ki érzelmeidet, mert utólag hozzákeveredik egy "ott és akkor miért nem?" ecetsavanyú mellékíz.

nem volt kéznél senki, áthívtam a szomszédot, hogy megigyuk a hírhedt bordóit.
belenyaltunk, ecetsavanyú volt. a szemrehányás íze.
az évekig tartó szobahőmérséklet és a hosszú űrutazás kinyírta a borban lévő élőkultúrát.
mivel meghívási kényszerben voltam, elhívtam a közeli kricsmibe. sörözés közben meséltem el a bordói történetét.

---

városszürke

a marsi cement szürke volt, akár a földi.
makacsul beette magát mindenbe.
a roverek elvitték szürkeségét a mars összes sarkába.
időnként letértem a mérőállomások közti utakról.
egy sziklaperemen volt a titkos kilátóhelyem.
innen láttam meg először.
merész csápokként tekeregnek a mars végtelen sivatagában.
ha elkaptak egy lakómodult, körbefonták, karjuk még izmosabb lett. új csápokat növesztettek és cirógatták a mars dűnéit. ahonnan lehajtok az útról - titkos helyem felé -, alig észrevehető finom csáp tekereg egészen idáig.
lehetetlen! gondosan letisztítom a kereket miután letérek..
..és ekkor az intimitásnak vége.
egy rovert vezet a láthatatlan csáp hozzám.
- ááá, gregory! jó kis helyre akadtál.. innen belátni az egész környéket..
- igen.. - válaszoltam fejem lehajtva.
néhány hét múlva a városszürke szörny ide is elhozott egy modult. leleplezte titkos helyem. finom ujjaival további céljait keresi.

csak úgy szeghetjük erejét, ha elmegyünk innen..
hetekkel később néhány szabadságos és lejárt szerződésű melóssal vártam az érkező kompra, amiből a hosszú utazástól sápadt, szürke arcú telepesek tántorogtak ki. egyikük, a kaland reményében, boldogan rámkacsintott, mintha a szörny kacsintott volna rám:
"hiába menekülsz! ha egy karomat elvesztem, tíz másik nő a helyébe!"
"igazad van, de idővel sokan fognak követni."
"az új telepesek egyre szürkébb marsot ismernek meg. az ő ígéretföldjük már olyan szürke lesz, mint a föld."
"készülj hosszú küzdelemre!"
"te is!"

---

szivárvány

- nézd! szivárvány!
- hol? ..tényleg! de gyönyörű!
- gregory! hol vagytok? kelet felé láttok valamit az égen?
- dolgozom! ..jééé, szivárvány! ez hogy lehet?
- tonio! hol vagy?
- tengerszem.
- van keletre nyíló ablakod? nézz ki!
- szivárvááány..
- chen! tudom, hogy figyelitek a rádióforgalmunkat. láttok keletre szivárványt?
fehér zajú sustorgás. talán mégsem figyelnek minket?
- itt chen. látjuk mi is. kelet felé..
- köszönöm, chen.. - válaszoltam "én megmondtam" mosollyal.

- csak arra lennék kíváncsi, "valójában" mit látunk..
- mike, mike.. te is látod, nem igaz?
- igen, látom, de hogy mi az, azt nem tudom. mert szivárvány biztosan nem lehet. nincs ennyi vízpára a levegőben. lemérte valaki, hogy az ív sugara 40 és 42fok közé esik? meg kell vizsgálni, milyen más anyagról verődhet vissza ugyanígy a napsugár. érdemes lenne foglalkozni vele. talán egy diplomamunkát is megérne..
mike csak mondta, mondta, kérdést kérdésre halmozott.
a szivárvány egyre csak halványodott és mikor a végére ért, eltűnt.
tátott szájjal bámultunk. nem tudott szólni senki.
- talán a nap olyan alacsonyan jár, hogy már nem éri el az égboltnak azt a részét.. - próbálta menteni helyzetét mike.
szótlanul szétszéledt mindenki.
- szivárványgyilkos..

ezután bárhová ment, mindenki elhúzódott mellőle. nem vállalta vele senki a csapatmunkát. emberi számítás szerint mike-nak haza kellett volna mennie a következő hajóval.
nem tette.
évekig a marson maradt, fél szemmel az eget kutatva, ha ismét feltűnik a szivárvány, ő legyen az első, aki felkiált:
- nézzétek! visszajött!

A felfedezések kora

[Age of Discoveries]

[Minden egyenes vonal csupán egy végtelen sugarú kör íve. (Cusanus)] 





[Every straight line is a circle with infinite radius of curvature. (Cusanus)]


Millió évek óta profi utazók vagyunk.
Most először ütköztünk ellenállásba.
Rég készültünk rá. Egymáson edzettük kardjainkat.
Szerencse. Ellenfelünk nyálkás testű, pikkelyes fenevadak voltak. Így senki nem érzett szánalmat kiirtásukkor. 

Évszázadokkal később néhány genohistorikus igazolta W>rßa ̆4!¤M kaptár-elméletét: galaxisunkon körbeértünk..
Telhetetlen szemünk elől elfogytak az érintetlen csillagok. 

Cseppet zavart, hogy nem találtam szemükben őseink tekintetét. 
A felfedezők szellemét.
Ez az érzés tüske volt körmöm alatt.
Mélyebben át kellett gondolnom.. 

Felmásztam kedvenc fámra és hónapokra bebábozódtam. 

Életmódunkat csak végtelen háborúk sorozatával tudjuk folytatni. 
A felfedezések kora véget ért.
Új korszak kezdődik: a háborúk kora. 

[2009]

2009: mirmidonok

[myrmidons] 

[egy álom nyomán..]

[following a dream..] 

Nagy Sándor géplakatos szerencsés embernek tartotta magát. a válság ellenére volt munkája. magányosan élt, csupán alkalmi ismerősei voltak. minden barátját messze maga mögött hagyta az időben. erisz tűze rég kihunyt lelkében, ami e viszályt táplálta. Sándor a trójai háború mirmidonjainak egyike volt. jó harcos, de mégsem a legjobb. az erős hierarchiában veszni látta tehetségét. akhileusz árnyékából senki nem tudott kilépni. társai névtelen hősökként estek el mellette. már nevükre sem nagyon emlékezett. megtalálta saját idejét, ahol igazán kinyílhatott virága. sikerre vitte tehetségét. vagy inkább tehetsége őt..
királyságának tizenharmadik évében ámokfutásáért a mirmidonok elítélték és üldözni kezdték. választott idejében így kénytelen volt megrendeznie saját halálát és menekülnie kellett.
csupán azt tette, mint mindig. a legjobbat hozta ki magából. keresett egy messzi kort, egy kis országot, benne egy kis szerepet, ahova nem értek el az eseménygyűrűk, amit az időfolyamban keltett. 

időnként nosztalgiázott a közeli könyvtárban.
homérosz íliászában talált néhány sor utalást a mirmidonokra. valamely oknál fogva elhagyták a csatateret. egy harcost kerestek..
nem hitt a szemének. többször is elolvasta a néhány soros utalást..
"nem, nem, ez lehetlen! túl messze vannak, hogy a nyomomra leljenek.."
tudta, h homérosz nem egy ember volt. dalnokok sora összegezte így identitását. valószínű egyiküket találta meg a keresők osztaga és kérdéseik alapján varrta művéhez e néhány sort.
tehát úton vannak..
mélyeket lélegzett. "nyugi! ha mindent úgy teszek, mint eddig, semmi gondom nem lesz." 

teltek a hetek. nem tudott munkájára figyelni.
kíváncsisága határtalan lett. a görög demokrácia eseményeiben kutatta bajtársait. a termopülai szorosnál vívott ütközet egyik túlélője szerint mirmidonok figyelték a csatát. fura mód egyik fél mellett sem szálltak harcba. a történész jegyzetei szerint az életben maradtak fokozott lelkiállapota láttatta a harcosokat. Sándor tudta, a túlélő pontosan számolt be.
a történelem lett a mániája. saját csatáit olvasta Qurtius Rufus tollából. [már amennyi megmaradt belőlük..] kitalált párbeszédein néha elmosolyodott. bejegyzése említ egy idegen alakulatot a maurya-hadjárat idejéből.
de hisz ott volt! miért nem emlékszik rájuk??? tudta, milyenek harcostársai, mikor messziről vizsgálják a csata menetét. lassan

tudatába szivárgott a kép és tisztán emlékezett rájuk. 

nem kerülte el figyelmét, hogy már nem mondák között, hanem eredeti feljegyzésekben kutatott. az egyik kódexben, mely a keresztes háborúk idején keletkezett, a kezdőbetű iniciáléjába egy mirmidon alakulatot festettek. egyre gyorsabbak lettek a keresők.. kifejezetten zavarta, hogy kampányszerűen nyomultak előre. volt, hogy néhány nap alatt több száz évet.
észre sem vette, mikor rúgták ki munkahelyéről. itt most az életéről van szó! 

átváltott internetre. talált egy sosem látott rembrandt festményt, ahol mirmidon nyújt segítő jobbot egy holland katonának a spanyol örökösödési háború idején. a keresőbe írta: holland harcászat. talált egy szakaszt, ahol a mai napig tanítanak néhány különleges harci fogást, ami kifejezetten a mirmidon stílusra emlékeztette. itt vannak! már a jelenre hatnak az események!
követte a holland kapcsolatot. akivel megütköztek, mind eltanulták a mirmidon stílust. angolok, spanyolok és tőlük az amerikaiak.
az 1860-as polgárháború idejéből néhány megfakult dagerotípia..
és igen! az egyik hátterében alig felismerhetően egy mirmidon.. kikapcsolta a gépet.

úgy érezte, ha csak egy perccel tovább kutat, ott áll mellette a
harcos. 

megváltoztatta nevét, összepakolt és egy motelbe költözött.
meghirdette lakását, bár folyamatosan estek az ingatlanárak.
feladta a további keresést, ám figyelme folyton beleakadt néhány
szóba.

buszmegállóban virágárus: "mir-tuszkoszorú kapható! csak most!" buszon anyuka gyerekéhez:
- az én időmben spongyabob egyenlő volt mir-murral..
kezdte úgy érezni, már nyomára akadtak, csak még dobálják kicsit, mint macska az egeret..
nem ment el a motelig. egy megállóval korábban szállt le és fura kerülőutakon tette meg a maradék utat. kezdte volna görbe útját, ám szeme sarkában megakadt valami. egy oszlopon látta meg: "igazi harcossá akarsz válni??? gyere el mirmidon tanfolyamunkra! az első alkalom ingyenes!"

mindent elfelejtett. lábai önkéntelen vitték végzete felé. ezt
látnia kellett! 

fojtotta a terem zártsága. a gyakorlatokat mindig szabad ég alatt végezték.
egy mirmidon vezényelt, a másik kettő a sorokat figyelte, kiigazított vagy épp fenyített..

rövid szavak, határozott mozdulatok. ismét a kiképzésen érezte
magát.
a parancsnok ránézett.

- nem, még nem szeretnék.. leülhetek ide és nézhetem?

többet nem törődtek vele. 

néhány hét múlva több napos mirmidon fesztivál kezdődött harci bemutatókkal, kiállításokkal, megemlékezésekkel. mindenki fejből sorolta a híres harcosok neveit. olyanokét, akik nevére már ő maga sem emlékezett. könny szökött a szemébe. rövid idő alatt oly népszerűségre tett szert az új "sport", hogy a következő halloween ünnep alkalmából minden gyerek mirmidonnak öltözött. 

ezen az estén Sándor kikapcsolt mindent. a sötétben leült a
bejárati ajtóval szemben. várta sorsa beteljesedését.
a bóbiskolás határán járt, mikor kopogtak. vére megtelt
adrenalinnal.

ajtót nyitott.
- miért vártatok ilyen sokáig?
- mi csak a csokinkért jöttünk!
Sándor remegő kézzel adta nekik a teli kosarat.
- hurrá! gyerünk a szomszédba! - trappoltak el mirmidon jelmezben a kis zsiványok.
fél perc múlva ismét kopogtak. "ez így fog menni hajnalig?"
- már odaadtam a csokit a bará..
- érted jöttünk..
- d-d-de.. mé-é-ég.. nem vagyok..
- adunk időt a felkészülésre..
- hogy találtatok rám?
- a kérdés felesleges. itt vagyunk. és nem lesz legközelebb.. 
szökése óta ettől a pillanattól rettegett.
tanácstalanul sétált fel-le a szobájában.
az ablakon át megszökhetne. újabb egérút. ez csupán még egy napot jelentene. utána talán nem bánnának vele harcoshoz méltón.. felnyitotta ládáját, a múltnak kútját. ebben őrzött mindent, ami igazán fontos volt számára. magára öltötte sisakját, páncélját, nehéz bőrszoknyáját. húzta oldalát a bronzkard. tett néhány kört a szobában, szoknia kellett a viseletet. észrevette magát a tükörben.
"mily nevetségesen festek ebben a maskarában. akár bohócruha is lehetne, oly messze került lelkem társaimtól.." lassan megszabadult minden göncétől. újra abban a susogós melegítőben, kényelmes sportcipőben állt a tükör előtt [maga előtt], amivel korábban is definiálta magát..
vett egy mély levegőt és visszament a bejárathoz. 

a sisakok maszkja mögött szemeket keresett, ismerős részleteket. hangjuk alapján sem talált semmi azonosíthatót.
- tudnom kell, hogyan..
- mindenképp rád találtunk volna. mikor változtatunk az eseményfolyamon, egy hullámot keltünk és a visszaverődésekre, hullámtörőkre figyelünk. ahogy a parti sziklákat rajzolják a

megtört fodrok, úgy volt néhány gyanús cél. minél közelebb

kerültünk, annál több jel mutatott erre a helyre.
- ha nem reagálok a változásra, nem találtok ide?
- ez most már nem számít..
kettejük háta mögül egy láthatatlan harmadik mirmidon lándzsája bökött előre, egyenesen Sándor mellébe.
lenézett, nem látott vért.
szíve nem vert tovább. nem esett össze.
elkapták előtte álló harcostársai.
vállukra vették és visszameneteltek abba az időbe, ahova mindig is tartoztak. a trójai háborúk idejébe. a történelemkönyvek lábjegyzeteibe. 

Vágó István csendre intette tapsoló közönségét. megsimította vetélkedőmosolya körüli puha körszakállát.
- nos, Éva.. itt az egymilliós kérdés.. - a szignál mennydörgésszerűen sokkolta a versenyzőt. - kik vagy mik a mirmidonok? A.növény, B.páncélos hangyász, C.vallási vezető, D.görög elit harcos.... valami tipp? Éva, a szemében látom, maga már tudja a választ.. szóval?
a játékoson látszott, lassan feladja a melyik-válasz-igen keresést és átvált a melyik-nem-re.
az egyre nagyobb csend megnyitotta Vágó játékterét.
- Éva, én most elárulok egy titkot. tudja, hogyan nevezik görögül a hangyákat? myr-mę-kes.
- jajj, most elbizonytalanodtam.. volt egy tippem, de lehet, hogy nem az. már nem tudom, h segíteni vagy félrevezetni akar..
Vágó kimeredt szemmel nézett a levegőbe.
- drága Éva, miért vezetném félre magát? vizsgáljuk meg a válaszokat! én már látok is valami ilyesmit.. - megvárta, míg fejkameráján kigyullad az aktív jelzés - ..és hogy mit választott Éva, a reklám után megtudjuk.. 


[2011] 

mítoszok könyve: schrödinger macskája

[schrödinger's cat]

[a határozatlanság mítosza]

[the myth of indecision] 

- fiúk, óvatosan játszatok a kertben, az újságban olvastam, h a
szomszéd bácsinak van egy macskája, akit dobozban tart és nem
tudja életben van-e vagy meghalt.
- csenjük át! ha nem érdekli, észre sem veszi.

simogatták, ajnározták, majd fél óra után elfelejtették.

késő délután volt, mikor schrödinger hazaért.
a macska a tudós kertjében kapdosta a bogarakat.
a két gyerek csak erre várt.
- többet törődhetne a macskájával!
- elkóricált?
- nem szabadna dobozban tartania és azt sem tudnia, él-e, hal-e.
- mégis visszajött..
- de miért?
- talán mert határozottan vonzódik a határozatlansághoz.. 

Seherezádé: kitépett lábak

[ripped legs] 

a napi mese után Seherezádé kiszökött a palotából.

a herceg embere követte a szűk sikátorok zegzugaiba és kifigyelte kivel beszél kedélyesen Seherezádé.
másnap reggel a titkos barátot késsel a hátában találták.
az aznapi mese a véletlen és a végzet egymásra találásáról szólt. másnap újabb beszélgetés, újabb halott barát.
Seherezádé meséje egy bogárról szólt, akinek egyenként tépik ki mindegyik lábát és a végén lételemében, a dús mezőn mozdulatlanul éhenhal.
harmadnap még kettőt.
könnyeivel küzdve mesélt az emberről, aki vállán ott ül a halál és legkedvesebb ismerősei hiába menekülnek előle, utoléri őket a végzet.
a herceg fantáziavonata leugrott a Seherezádé alkotta sínről. a lány zokogva tört ki:
- Ha elpusztítod a világom, mintha egyenként tépnéd ki lábaim. Rajtuk keresztül kapaszkodom a valóságba. Nem mehetek vissza közéjük, mert félnek tőlem. És én is félek, hogy elveszítem egy újabb lábam. miért veszed el a fényt a szememből?
- velük felszabadultnak látlak. Velem nem.
- minden éjjel melletted vagyok. ugyanolyan fontos vagy nekem, mint a barátaim. de nélkülük nem vagyok az a Seherezádé, akit gondolsz, hogy ismersz..
- csak éjszakáid enyémek. nappalaidon sem akarok osztozni senkivel.
Seherezádé elnémult. hiába kérlelte a herceg további történetekre. a legmagasabb toronyba záratta, ahol tíz nap alatt megöregedett, megőszült és meghalt.
a herceg karjaiban tartotta élettelen testét és figyelte, akár egy kiszárított, lepréselt rózsát.
rózsájával bezárkózott a mesemondó szobába, ahol senki nem látta, senki nem hallott róla soha többé.. 

2008: 0. év

[year: zero] 

[inspirálta: 
http://www.newscientist.com/article/mg19726421.700-2008-does-time-
travel-start-here.html]
 

[Sokan megrágták a témát, talán van rajta még mit..]

tik-tak..
2008.szeptember 20.
A nap, mikor kinyílt a jövő kapuja. Vagy bezárult? Döntsd el..

tik-tak..
Egy évnyi javítás után az LHC-t újra elindították.
Először csak fura szerelők, alibi fehérköpenyesek tűntek fel. Turisták. Időutazók. Később névtelenséget vásárolt pénzesek, excentrikus művészkedők és a végén [igen, igen..] a japán turisták. Egyre többen.. A történelem megszűnt létezni.

tik-tak..
Mindenki gratulált nekem és kollégámnak, Katinak az időgép megalkotásához. Nem tagadom, érdekelt a téma, de még lehetőség szintjén sem gondolkodtam rajta.
Kati.. a magyar lány..[mintha mindig ismertem volna. Talán tudatalattim választotta. Neve anagramma volt a 'tik-tak' hangra..] Alapos volt, minden részletet észrevett. Kiegészítettük egymást, mint a biciklipedál. Ha intuíció kellett, én húztam, ha következetes gondolkodás, ő.

tik-tak..
Megmutatták az eszközt, megtanultam kezelni alapszinten. A felfedezés elismeréseként kaptunk egy szerkezetet és korlátlan jogot az időtartományok használatára. Korrekt, nem?
Tettünk egy-két kísérleti utat hetekkel előre-vissza. Kíváncsi voltam. Leszedtem a fedlapot: Made in Taiwan. Gondoltam.. :) Alkotóira szedtük a gépet. Csavarokat, fedlapokat nem számítva néhány fődarabja volt a szerkezetnek.
Elkezdtük az áramköröket pontosan feltérképezni. A számunkra ismeretlen kvantumelektronikák működését a jövőből szereztük be. Egy évig éjt-nappallá téve elemeztük, míg összeszedtük mi mire való és hogyan működik. Kati egyre inkább szótlan lett. Miután elkészült minden munkájával, eltűnt.
A célegyenesben voltam. Innen már nem adom fel. Egy hónap alatt sikerült az elvi vázlatot elkészíteni, képletekkel, tudománnyal. Sokat vesződtem. Hiányzott a magyar lány alapossága.

 

tik-tak..

Egy hete örlődtem, már csak a végső ötlet volt hátra. Mi az elv, amitől működik? Itt nem zavart semmi. Mint valami kronológiai szingularitás. Minden kor által tisztelt volt. [Gondolom, amíg rá nem találok az elméletre.. jó időbe telhet.. Néha zavart, hogy élő embert nem látok..] 

tik-tak..
Teljesen elakadtam. Kati ezt az alkalmat használta ki, hogy ismét megjelenjen az életemben.
– Hagyjuk az egészet. Menjünk el innen.. – ránéztem, jól hallottam-e.
Mindketten tudtuk, ez képtelenség. Nem voltunk olyan viszonyban. Nem volt ebben semmi érzelem, csupán elszántság. A világot akarta megmenteni tőlünk. Nem értettem. Hiszen már minden megtörtént..
– Mindjárt a célban vagyunk és most adjuk fel?
– Ez a szerkezet nem hasznos. A véletlen, az eredetiség fog eltűnni a világból. Nem lesz szerencse. Nem leszünk képesek váratlan lehajtani az útról és sétálni mezítláb egy felfedezetlen mezőn. Visszafelé megázni és beszaladni egy csűrbe. Figyelni a bogarakat, hogy számolják a fűszálakat. A megismételhetetlen fog eltűnni a világból – sosem láttam ennyire romantikusnak.
– Nem mondtad, hogy erre vágysz.. még beszúrhatjuk valahova a jövő hétre.
– Látod, ezt nem tervezni kell, hanem beleugrani.
Kisétált. Sosem mentünk bele ennyire egymásba. Kényelmetlen volt. 

tik-tak..
Ha itt járt, közel lehetek a megoldáshoz..
Ilyenkor kell elmenni valahova nagyon messzire és teljesen mást csinálni..
..mint átellenben a földmérők.. Miért fizet valaki, hogy itt a múltban dolgozhasson? Hagyományos régi műszerekkel... Hogy része legyen a történelemnek? Kronoport épületeit tűzték ki [láttuk néhány év múlva, tényleg szuper lett..]
Módszeresen háromszögelték be a területet. Hosszan néztem őket.. 

tik-tak..
Miért ne lehetne ugyanezt alkalmazni az időben?!
Ahogy a részecskék egyik helyről átugranak a másikra, a [tik] és [tak] között van egy pillanatnyi visszalépés, amelyből kiolvasható a következő pillanat érkezési helye. Energia- és frekvenciamodulált kulcsok az időben, mindegyik helyhez más és más. Könyvtárnyi hosszúságú varázsszavak, melyek átrepítik az időn a részecskéket. Ha ezek átfedik, behálózzák egymást, úgy ki lehet háromszögelni az események időbeli szerkezetét. Valamekkora bizonytalanság mindig van[/lesz] benne, de bizonyos események mindenképp megtörténnek.

Kipróbálom! 

tik-tak..
Az LHC kísérletei nanomásodperc pontosan vannak dokumentálva, helye nanométer pontosan ismert. A legjobb terep! Először nanomásodpercekre, másodpercekre, majd napokra teszteltem.
Itt az idő! Az első nagyenergiájú kvantumhorog 2008. szeptember 20-nál akadt meg. A második, kisebb energiájú kontrollhorog két nappal előtte. Siker! Siker? A visszajelzés évekkel ezelőtt megtörtént.. 

tik-tak..
Most – hogy mélyebben átláttam működését –, igazat adtam Katinak, tényleg kezdett eltűnni az esetlegesség. A kvantumkulcsok kezdtek "felkeményedni", a váratlan dolgok eltűnni. Az események egyenletesen terültek szét a valóságon.
Felhagytam a tudománnyal. Csak az emlékek újraélése maradt. Visszautazom, mikor még együtt dolgoztunk. Gondolataimat csak a "mi lett volna, ha.." kérdések töltik ki. Látom magam 50, 60, 70, 80 évesen. Ők is ezt a jelenetet nézik és ugyanezek a kérdések kavarognak a gondolataikban. 

tik-tak..
Mindenki turista. Mindenki néző.
Már nem lopunk pillanatokat.
Minden idő a jelen.
Az idő országút lett. Be kell járni. 
A történelem értelmetlen. 

A határozatlanság eltűnése miatt most már hivatalosan is elkövethetjük végtelenszer ugyanazt a hibát.
és mi boldogan el is követjük.. 


[2009]