kumari



                                    Patan város kumarija harminc év után sétára indult.
                                    Ami ez után következett, arra senki nem számított..


Nem emlékezett az időre, mikor nem volt kumari. Kétévesen választották ki őt a leghosszabb ideje élő istennő, Taleju földi reinkarnációjának megtestesítésére.
egy génhibának köszönhetően nem érte el soha a pubertást, nem kezdett el menstruálni. harminc is elmúlt, mikor Nepál uralkodócsaládja előtt egy ünnepségen hódolatukat tették a városok elöljárói és élő istenei. A trónörökös, a 13 éves Dipendra herceg jóval korábban kiszúrta a tömegben és megkérdezte:
- miért vagy ilyen öreg?
- Taleju jól érzi magát bennem. megakadályozta, hogy vérezzek és leváltsanak.
- nem lehetsz kumari. ők gyerekek, mint én.
- itt érzem magamban - helyezte tenyerét köldökére.
a herceg odahívta egyik udvaroncát, néhány szót suttogott fülébe. valamivel később egy kétéves kislányt ültettek a gazdagon díszített palanquin-jába.

másnap nem volt kumari többé.
Dhana Bajracharya.. ízlelgette nevét, de idegenül csengett számára.
vagy a benne lakó istennő számára?
Úgy döntött, továbbra is Taleju istennő életét éli. Másrészt nem bírta volna elviselni az emberek kíváncsi tekintetét.
"Nem volt oka, hogy leváltsanak! Egy kicsit dühös vagyok.. Úgy érzem, az istennő egy percre sem hagyott el."

Harminc évvel ezelőtti kényszernyugdíjazása óta minden reggele ugyanúgy telt: drapériák között ébred, felveszi piros, hímzett szoknyáját, kifesti szemét, megrajzolja szemöldökét [ünnepekkor piros és sárga porral jelzi homlokán harmadik szeme jelenlétét], füstölőt gyújt és imádkozik szülővárosáért.
- A szerzetesek teszik, amit tenniük kell, én is teszem, amit tennem kell. nem tudom elhagyni a felelősséget.
Királydrámán keresztül az ország megújulásáig sokat látott a kumari, bár őt leginkább a televízió, különösen az aktualitások, bemutatók és az indiai mitológiai drámák érdeklik.
tavaly az asztrológus megjósolta, nem lenne szerencsés elhagynia a házat.

ma reggel is felvette piros, hímzett szoknyáját, kifestette szemét, megrajzolta szemöldökét..
de a mai nap más volt.
úgy döntött, életében először sétára indul Patan utcáin.
számított az emberek kíváncsi tekintetére.
lassabban lépkedett bárki másnál.
mindent megnézett. mindenre kíváncsi volt.

Bhuma-Devi, a föld istennője megérezte gerincén Taleju lépteit.
félálomban a másik oldalára fordult.

a föld felmorajlott. ezeréves szentélyek roskadtak térdre.
utak repedtek hosszában-széltében ketté.
zűrzavar és pánik teljesedett ki a főtéren.
csak egy ember nem mozdult.
a kumari nem mert több lépést tenni.
- egy palanquint! egy palanquint ide!
mindenki a mentéssel volt elfoglalva. jó időbe telt,
míg szerzett valaki egy palanquint és visszavitték.
lakhelye nem létezett többé.
szolgálói, bérlői vagy szétszaladtak, vagy másokat mentettek, vagy a romok alatt lehettek.

A nyugdíjas kumari ma már nem mer kimozdulni ideiglenes lakhelyéről.
- Sosem gondoltam volna, hogy elhagyjam a házat, ahogy megtettem. Talán az istenek dühösek, mert az emberek nem tartják a hagyományokat.
Samita, az unokahúga a jelenlegi kumari.
Mérhetetlenül szomorúan látja nagynénje tehetetlenségét.
ő is csak azt hajtogatja:
- Soha nem gondoltuk volna, hogy ez lesz a következménye..




[így hever a téma az utcán, csak rá kell találni..
 természetesen nem ÍGY történt. a földrengés űzte az utcára a nyugdíjas kumarit.]



dialogo: sörhab


[beer foam]


M és M új játékot talált. sörhabot pukkasztottak.  
- soha nem az pukkan, amit kinézek.
- ha sokáig nézed, mind kipukkan.
- ha sokáig nézed, felmelegszik..
- szétpattanásuk el
tt egy pillanatra felületük vékonyabb, mint a látható fény hullámhossza. ideális helyen, párolgástól, rázkódástól védetten, évekig tartottak fenn sörbuborékot.
- évekig sör nélkül? ez egyáltalán nem hangzik ideális helynek!
- mikor a cellák összeomlanak, a légnyomás és a felületi
feszültség egyensúlyban tartja a szerkezetet. metastabil építmény,
akár a színjózanság a kocsmában.
a hab érintkezési felületei kirajzolják a háromdimenziós tér
stabilitását. a buborékok eggyel kevesebb dimenziójú felületen
érintkeznek, mint ahányan összekapaszkodnak. egy pohár sör súgja
fülünkbe az univerzum összes titkát. neked mit súg?
- habért nem fizetünk! 
 
 
 

mítoszok könyve: kerülőegyenes


[roundabout straight]



[ezt a 2012-es szuperhold éjjelén találtam ki]

[a vágy mítosza; víz és kő mítosza; kényszerkörök mítosza
[the myth of desire; the myth of water and stone; the myth of forced circles]





- seherezádé, van olyan dolog, mit mindennél jobban vágysz?
- óvatosan vágyj, sharijár. idővel te magad leszel az a vágy.
- mesélj erről!

"élt egyszer agrában egy gazdag kereskedő és egy koldus. gyermekkorukban barátok voltak, de sorsuk másfelé hajtotta őket.
a keresked
ő mindig adott egy tál rizst a koldusnak.
- irigyellek, szelim! egész nap csak itt ülsz, nem csinálsz semmit, nincsenek kötöttségeid, oda mész ahová akarsz..
- én pont ezért irigyellek, kázim! a kereskedésb
ől annyi bevételed lett, hogy oda utazhatsz ahová csak akarsz, olyan ajándékot vehetsz a feleségeidnek, amit csak akarsz. még az árnyékod is gazdagabb nálam.
- ne hidd. évek során keresztül építettem ki kapcsolataim. ha csak egy pillanatra nem lennék kázim, a keresked
ő, alkalmazottaim nem dolgoznak, üzleti partnereim máshonnan szerzik be uazt, feleségeim másfelé kacsintgatnak, vagyonom elapad. én inkább téged irigyellek, mert folyamatosan a be nem váltott lehetőségek állapotában létezhetsz. te még belekezdhetsz bármibe. engem saját vagyonom és kapcsolataim irányítanak. bár szelim lehetnék következő életemben!
- bár kázim lehetnék következ
ő életemben! - kacagtak a másikon.

sok évvel később szelim volt a gazdag kereskedő és kázim a koldus. brahma még a nevüket is meghagyta, hogy vegyék már észre, ha egymás sorsát vágyják, sosem kerülnek ki a végtelen körforgásból. - tudod, szelim, furcsa dolog ez.. mintha mindketten megjártuk volna már a létezésnek mindkét oldalát. legalább egyikünk akarjon más lenni..
- jó.
a rövid válasz nem beleegyez
ő, inkább megnyugtató. kázim tudta, neki kell mást vágynia.

először szelim, a kereskedő egyik színes madara akart lenni.
a madár érdekes, ritka pillangólétre vágyott.
a pillangó viráglétre. a virág árnyat adó h
űs szikla akart lenni. sziklaként rengeteg ideig egy hegy belsejében volt, a jég lepattintotta és évezredek teltek el, míg a víz nemlétbe csiszolta a követ.
a k
ő utolsó kívánságával víz akart lenni maga is.

így váltogatta létét millió évekig kő és víz között, mikor kázim és szelim ismét felismerték egymásban létezésüket.
- kázim!
- szelim! - érintette egymást kő és víz pillanatra egy erdei patak
gázlójában.
kázim ekkor döbbent rá, nem a koldus vagy keresked
őlét a lényeg, hanem a világ egyensúlya. mindegyikük csepp a világ vérkeringésében és az ellenpólusokon ülve, keserves küzdelmükben a világ csupán létezik."


- te mi szeretnél lenni, seherezádé?
- hidd el, nem sharijár, ki vágyja seherezádét..

 
 

2085: pszt!

[shhh!]


           éjsivatag. pipafüst.
   szemeinkben ugráló tábortz.
vállainkra mese végén csend ül:
"lángfestette játék a valóság,
mit felfed a tükör: az igazság."
 
[Ali Manszur - tábortzsuttogások] 



a zarg csápjai aránytalanul óriásiak voltak. rögtön tudtam, álmodom.
ilyen hatalmas állat nem létezhet. élet-halál küzdelmünk átalakult játékká. eszembe jutott, ha tudom, hogy álmodom, irányíthatom azt. talán repüléssel kéne próbálkoznom..
harmadik emeleti padlásszoba törött üvegablakából nézem a hétf
reggeli forgatag esernyit. van elég hitem, hogy megtegyem?
rámnéz óriás szemeivel. szemem belevész acélkék írisze finom örvényfodraiban.
megrázza fejét, mintha kérdésemre válaszolna. csápjai hátamnak, lábamnak feszülnek. alig kapok leveg
t. ha nem tudom irányítani, ez mégis a valóság?
felriadtam.
egy nyálkás csápot öleltem. az álom vetülete kiegészítette a valóságot.
- pszt! hahóóó.. itt fenn! - az ismer
s suttogás a lépcstetején egyensúlyozott.
- karen? mit keresel a padláson?
- hisz látod.. - intett fejével ágyunk felé. - negyed órája érkeztek. bejárták az egész házat. kis cicánk kicselezte
ket és felébresztett. azóta lapulunk.
- szia apa - susogta kiscica. feje most bukkant el
anyja háta mögül.
- ügyes vagy, lili - önkéntelen én is suttogni kezdtem. karenhez fordultam. - átmegyek greghez. legalább most van mire használni annak a töketlennek a puskáját.
- apa, azt mondtad, töketlen..
- elnézést szívem. apa fel van pörögve.
- és akkor ezt kell mondani?
- csak nekem. bújj anyához.. 


hiába csengettem, greg nem volt sehol. libbent a függöny és újabb zarg bukkant fel a kapuban, aki nagyon is tudta, hogyan bánjon a puskával. az elslövés után visszavonulót fújtam. vérem megtelt adrenalinnal.
tudtam, mit kell tennem. a fészerben volt egy kisebb baltám tüzifát aprítani. a hátsó udvar fell osontam vissza greg házához. csak a zarg volt odabenn. egy pillanatra sem vált meg puskájától. megvártam, míg lankad figyelme és rárontottam. néhány csapás után lelassult és megadta magát.
- pszt! hahó! - a suttogás itt is a padlástérbl jött.
- anne? hol van greg?
- nem tudom. mikor megláttam
ket, ide húzódtam.
- itt a puska. ha jön egy szörny, pörkölj oda! dolgom van odahaza - törölgettem le a baltát.
könnyen végeztem a lényekkel. megkértem karent és lilit húzzák meg magukat a padláson míg visszatérek.
az egyik zargnak levágtam egy csápját és bevonszoltam a rend
rségre, hogy tudják, mi van a környéken. csak a nyomasztó csend kísért. "miért nem látok egy lelket sem, aki szembeszegülne a zargokkal?" 

a rendrség ügyeletére betérve épp a pultra készültem dobni a nyálkás csápot, mikor megláttam ket.
zargok mindenütt!
förtelmesen karattyoltak.

asszem, most végem van..

a zárka falai az rjöngtehetetlenség után rámerltették a belenyugvást. [és a hely valóban hvös, ahogy azt állítják..]
fél nap után lökdöstek be a kihallgatóba. egy szörnyeteg leült szemben velem és egy örökkévalóságpercig csak szuszogott. hatalmas szemeit forgatta. 


- hiába a szem, az agy azt lát, amit akar - alig értette a zargot, de torokhangja mögött emberi kifejezésekre lelt.
- nem érdekel, mir
l pofázik egy zarg!
- szóval zarg? milyen gyerekesek legmélyebb félelmeink..

- fleg, ha felnttként valóra válnak..
- hehe, talán pont ezt használják ellenünk.. nem túl eredeti.. de m
ködik.. - formálta szuszogva a szavakat.
- nem tudsz lebeszélni semmir
l! ha megszabadulok ezektl - zörgettem bilincseim -, széttéplek!
- higgye el, nincs olyan faj, hogy zarg. az ötvenes években egy sorozat, a space patrol egyik részében a zargok invázióját törik meg az
rjárrök.
most, hogy mondta, beugrott valami. nyolcévesen hetekig nem tudtam szabadulni rémálmaimtól. fura volt hallani, hogy a zargok létezését pont egy zarg tagadja.
- nézze a nagytükröt, de csak a szeme sarkából.
okoskodó szemüvegcsillanás érintette tudatom felszínét,
amit egy pillanattal kés
bb a zarg nyomasztó látványa vette át.
- látta egy pillanatra? nna, én
vagyok. cserediák indiából.
- és hogy értelek meg?
- én is csak ízlelgetem a nyelvet.. gujaratból származom. a dialektus nagyon hasonlít a szanszkrit egy változatára.. kevés kivétel van benne, logikusan használható.
nem mozdultam.. szavait óriási kelepce el
készítésének gondoltam. - csak eltereled a figyelmem! 

- könyörgöm, higgye el! az én "zargjaim" zsákban fuldokló
kismacskák. számomra hátborzongató nyivákolásnak tnnek szavai. mint hindunak, ettl a hideg futkos a hátamon. a kényszersors kisiklatja a karmát.. - az asztalfiókban kotorászott - fogja, használja..
- piperetükör?
- most ali manszur tükre..
- kicsodáé???
- ha közvetlenül vizsgálja a világot, könnyen eshet valóságvakságba. nem a realitást látja, hanem feltevések hálójába gabalyodott emlékeit.
- tükrön át pedig..?
- közvetett a kép. szkeptikusabban áll hozzá. nem hagyatkozik emlékképekre. ilyenkor egy-két tizedmásodpercre tényleg a valóságot látja..
- és ha pont a tükör mutat valótlant?
kiment a kihallgatóból és visszatért a levágott zarg csáppal.
- tükrön keresztül nézze..
ügyetlenül próbáltam úgy forgatni a tükröt, hogy lássam a csáp képét és a zargot egyszerre.
valami bevillant. aztán még egyszer..
- szent ég! - karen levágott karját tartottam.
- vegye le a gy
rjét.
leügyetlenkedtem. a gy
ra valóság részévé vált, tükörtl független.
a félelem lassan folyt szét ereimben.
- ha gondolja, megteszem maga helyett..
- nem. ennyivel tartozom karennek és lilinek.. - eszembe jutott, milyen eufóriát éreztem, mikor a baltával el
ször belevágtam a két szörnybe. a padlásfeljáró tetején karen szemében vad tüzet, lili szemében az irántam való feltétlen bizalmat. bátorságom és erm kétszerezték.
visszaéltek vele.. 


pisszegések és suttogások kísérték ólomlábaim egész hazáig..
- pszt! hahó! itt fenn! nna? mi volt? - susogták karen és lili a padlásfeljáró tetejér
l.
- minden rendben - sétáltam fel lassan, remeg
kézzel tükör után matatva.
a legfels
lépcsn leültem háttal és a tükörbl láttam ket. elször csak tizedmásodpercekre. kezem annyira remegett, hogy karen és lili helyén folyamatosan a két idegent láttam.
hátulról átölelt, megcsókolta halántékom, pont úgy, ahogy karen tenné.
- nyugi, bébi. már elmúlt.. - néztem gyönyör
kezét, rajta volt a gyr. zsebemhez nyúltam, ugyanazt ott is kitapintottam. szk órája húztam le igazi kezérl. az elsjel..
mint herkules hydra ellen, tartottam pajzsként tükrömet.
- mi az? mit látsz benne? nagyon fickós voltál odalenn - súgta
fülembe. - hagyjuk fenn lilit, iszonyatosan beindultam..
megmarkoltam a kalapácsot.
az els
csapásra hátborzongató sikolyt préselt ki, mely nem emberé, de nem is zargé volt. a második jel. úton vagyok a valóság felé..
mikor végeztem velük, leültem és megvártam míg elmúlik az agybódító szer hatása. az idegenek felfedték igazi arcukat..


eszembe jutott Anne a szomszédban. padlásszörnye valamilyen oknál fogva letagadta t.. újra a hátsó kerten át mentem.
bejártam az egész házat, mire a pincében ráleltem. remegett, sikítani próbált. nem tudtam minek lát, mik a legmélyebb félelmei. befogtam száját és átvonszoltam hozzánk.

csak akkor engedtem el, mikor az feje is kitisztult.
- most már minden rendben lesz - öleltük egymást zokogva.




kvzóna: K

hangya 

Elrehajolt székében, mintha egy titkot akarna megosztani:
- Tudod mi vagy?
- Ne fogd vissza.. Az alkohol igazat szól.
- Egy hangya. A hangyák sokkal racionálisabb életet élnek nálunk. Az ember felismerte, hogy ezt a racionalitást az irracionalitással irányíthatja. Pont emiatt tartunk ott, ahol, mert valaki másként csinálja, mint eddig csináltuk, a többiek követik, és a változás végighullámzik az egész társadalmon. A hangyák nem mernek változtatni. Te egy hangya vagy. Ott lakik benned egy kreatív ember, de kifelé egy racionális hangya vagy. 




relativitás-történetek

- Hagyjál! Egy dagadt disznó vagyok!
- Bárcsak látnád magad az én szemeimmel.... 



- Megyek kozmetikushoz. Szem körüli ráncokat radírozni..
- Az okosráncok? Ne t
ntesd el. Szeretem ket..
- Tudod mennyit kenegetem, hogy elt
njenek?
- Hozzád tartoznak. Abból látom, mennyi történetet éltél már meg.
- Túl sokat..

- MMMMM... hát ez kurvajó! Mi van, nem ízlik?
- De. Nagyon..
- Akkor mondj valamit vagy reagálj valahogy!
- Nem tudok úgy enni, ahogy te. De nagyon szeretem nézni..
- Szólj, ha zavar. Én így szoktam..
- Imádom, ahogy eszel..


vasalás


Elege volt a vasalásból. A dugót tiszta erbl tépte ki a falból, az aljzat megadta magát. Három szál dróton lógott az egész hóbelevanc. Tárcsázta a fiú számát.
- Elegem van! Kiszakadt a falból a zsinór. Gyere, segíts..
- Rögtön ott vagyok..
F
zött magának egy kávét, leült a bejárat elé és lassan szürcsölve hagyta, hogy a várakozás izgalma szétáradjon testében.



lassan megölsz
 
- kösz, hogy segítesz a takarításban.. a cipkrl csak szedd le a port.
- uuuu, ez tök jól néz ki! ilyet még nem láttam..
- jajj, miki! lábfétised van? vagy cip
fétis? te perverz.. inkább hagyd abba..
- egyik sem, csak szimplán érdekes ennyi cipközt turkálni.

- figyelj, M. ez a nmást mond neked, mint nekem.. neked csak a rosszat, nekem tök jókat..
- tudod, hogy nem csíp.. ezért mondtam, beszélj vele te..
- miért hozod ki mindenkib
l a legrosszabbat?
- ha ez van bennük..
- borzasztó vagy.. átcsesznek, de aztán mégis
lelkiismeretfurdalásuk lesz.. nekem is.. :)

- miért kell beleszólnod mindenbe? mikor itt vagyok, saját gondolataim helyett csak fehér zajt hallok.
- ne hisztizz! nem bírod a tempómat?
- mindenkinek megvan a maga ritmusa. te mindenkire a saját ritmusodat er
lteted. kifacsarsz mindenkit magad körül. vérszívó vagy, nem istenn..
- jajj, nincs erre id! gyerünk már!



szumma
 
- Hány éve vagyunk barátok?
- Öt vagy hat. Ha leszámítom az egy év kihagyást, mínusz egy.
- Ne számítsd le. Akkor is gondoltam rád.
- Miért?
- Nem érdekes..
 
A beszélgetés után egy vagy két hónappal végleg elveszítettem. Azóta tudom: az összegzések mindig valami lezárását jelentik.


 
rendetlenség
 
- Soha nem leszünk kész! Nagyobb a káosz, mint mikor elkezdtük!
- Nem káosz. Sima rendetlenség. Van egy pont, mikor a legrosszabb.
Nyugi, ez csak átmeneti állapot.. Még nagyobb rendetlenség nélkül
nem lehet rendet csinálni.
- Jajj, már megint.. Ne mikipédiázz! Dolgozz tovább!
- :) Ezek hova kerülnek?
- Dobd a másik tetejére. Már úgyis mindegy.. 
 
 
 ez maradt a legK-sabb zene utána:
 

tiomese: wheeler-barkochba


A hét fanyvmanó kuncogott. Tudták mi következik.
- Egy kör alatt kell kitalálnod. Hét kérdésbl. 
- Értem. Szóval, fogalom?
- Igen.
- Ez valamilyen tulajdonság?

- Igen.
- Jó tulajdonság?
- Igen.
- Bennem megvan?
- Igen.
- Fruzsina barátn
mben?
- Igen.
- Ez köt össze kett
nket?
- Igen.
- Nem kell a hetedik kérdés! Már tudom!
- Akkor mondd már!
- A barátság! Ez nem volt nehéz..
- Minden kérdésre igennel feleltünk! - robbant fel egy hatalmas nevetés a manók fölött. - Ez a legjobb módszer, hogy kiderítsük, mi érdekel leginkább.. 



dialogo: értelmetszet


a kvzóban M és M füstkarikák metszéspontját tanulmányozta, ám azok inkább örvénysorokra tépték egymást. 
- képzeld, a minap elütöttem egy szót: kielégít helyett kiegészítet írtam. 
- nem csoda. a tudatalattid sikoltozik pangó szexuális életed miatt.
- mégis.. ha belegondolsz, a két szónak létezik értelmezési metszete. 
- csak a fejedben, barátom.. ezért esel sorozatos szívörvényekbe. nézd a füstkarikákat! 
 
 
 

falshforward


[sok nagy felfedezést véletlennek, ill. hibának köszönhetünk]

elérkezett az idk vége, mégsem húnytak ki sorban a csillagok..
az ember addig formálta környezetét és a környezet az embert, míg együtt váltak tökéletessé.
- századok óta már, h nincs változás. agyunk mindkét féltekéjét magával ragadta a racionális gondolkodás. megtanuljuk tökéletesen a leckét, de újítani nem tudunk. vajon ezt a leckét kell tovább adnunk? érdemes ezért végtelen ideig élni?
- már jó ideje kitaláltunk egy programot, mely véletlenszer
hibákat ejt életünkben. a jobbfélteke találékonyságát váltja ki.
- hibák??? pont fordítva használjuk a gépeket, mint kitaláltuk?
- nem fordítva. most változásra van szükség.
- de a változás nem tökéletes!
- csak isten tökéletes. az emberi tökéletesség a hibákból ered
új nézpont felfedezésében van..
évtizedekig tartott, mikor már nem javították a kreatív hibákat és évszázadokig, míg megérezték a változást.

2082: esztendő

[one year]

[a HD 217107 körül két bolygó kering.
 az egyik egy hét, a másik 11,5 év alatt kerüli napját..]

mar a hideg. lábam alatt ropog a hó.
kezemre hópihék szállnak. mondják, mind más. számomra
mind ugyanaz. a szán elé fogott hóféreg türelmetlenül
fújtat. hátra-hátranéz. hullámzó testszelvényei
pattognak a hidegben.
tudja, ha a házba engedem, a meleg fejbekólintja és
alszik, míg kiengedem megint.

hétfő

ébredezem..
két másodperc boldogság. nyitva a szemem és még édenfehérben vagyok. ahogy tölt
ődnek memóriámból tegnapi gondolataim, lehangol a körém folyt valóság.
még néhány másodperc és újra itt vagyok a katlanban.
a falakból, a padlóból, mindenhonnan árad a fülledt forróság. bár lehet, agyamnak van elege és túlexponált illúzióval tiltakozik egy újabb nap ellen..


jobbomon hűlt helye a múlt heti lánynak.
vadászaton van, akár a többiek.
10 körül ér napközelbe a katlan. délig meg kell találnia következ
ő párját erre a hétre.. erre az évre..
ilyenkor mind meg
őrül. a gyorsulástól? az árapályerőktől?
az újrakeresés természetes izgalma lesz úrrá rajtuk.
err
ől és a hőségről persze hallgatnak az utazási brossúrák..

hetente egyszer indul rakéta édenfehér felé.
minden hétf
ő reggel eljövök és megnézem a startját.
talán így próbálom lelkem apró szilánkjait édenfehérre csempészni..
mivel csak párok, jó adag elszántsággal válthatnak rá jegyet, még soha nem sikerült a közelébe sem kerülnöm..


hazafelé most már én is érzem azt a fizikai kényszert, hogy
megszólítsak valakit..
nem tudom, merre keveredtem el..
a metrótól követtem idáig..
ez egy színjáték. mind tudjuk, mi következik. csak a hogyan nem mindegy..
megszólítanám, de beel
őz:
- te vagy az, don pearcy??? húzós hetem volt.. nna, gyere. egy kis pihen
ő kellemes lesz erre a hétre..
másfél éve vagyok a katlanban. most először vette át valaki a kezdeményezést. talán új stratégiát kéne kitalálnom?
- khm.. öööö....
- a barátn
őim már meséltek rólad.. visítva nevetve.. ne haragudj.. aranyos vagy, de kérlek, az angol romantikusokat inkább hanyagoljuk..
- wordsworth?
- jó ég! húzós hét lesz..

határozott lány volt. nem adta vissza a kezdeményezést. a hauser's-be vitt. nem szeretem. afféle divathely. érezni a levegőben a hormonokat.
hamar szabadságra engedem józanságom.

fogalmam sincs mit beszél. fogalmam sincs mit beszélek.
eszembe jut róla gyerekkori haverom n
ővére. fekete, csillogó haj, sötét szemek, enyhén szeplős arc és mindenen vihog. isten közvetlen bizonyítéka, hogy "élni jó". molett testében nem feszeng. nem kér bocsánatot létezéséért. otthonos érzés árad belőle.
csak erre emlékszem. kézenfogva sétálunk hazafelé. csillagokba írt történeteket mesélek. mondhatnék bármit, de oly régi a tudás, betéve tudom mind..
az álomkalapács alattomosan sújt le, mikor hazaérünk.


kereslek egy ismeretlen házban. piciny szobák nyílnak egymásból. eltévedek. szembejösz több ismeretlennel. összenézünk, de nagyon lefoglalnak. megint elveszek. a társaság megint szembejön, most nélküled. kereslek szememmel, fülelem hangod, ismerős illatod.. semmi..

felriadok. még éjjel van..
szemem nyitva, de mintha aludnék, semmit nem látok, csak érzem sziluetted. hallgatom egyenletes szuszogásod.
próbálom tegnap esti arcod felidézni, de makacsul a múlt heti lányé ugrik be. a pillanat, mint egy buborék. ha leveg
őt vennék, talán szétpattan és felébredek teljesen máshol..

kedd


ébredezem..
jobbomon h
űlt helye a tegnapi lánynak. lehetetlen!
nevén akarom szólítani, de nem juteszem.. talán tényleg csak álmodtam?
- itt vagy még?
meztelen talpak közeled
ő surrogása. meglátom. a tegnap esti csoda folytatódik.
- ..van miért? visszajött az eszed? összedobtam egy kis reggelit. az istenn
őket kiszolgálják, nem?
- nem! a királyn
őket szolgálják. az istennőket imádják. mit mondtam?
- akkor királyn
ő akarok lenni! belémzúgtál.
- minden n
ő királynő. és csak egy, ki istennő.
- látom, nem jött meg az eszed..
- ???....
- emlékszel, mi van kiírva az
űrkikötő főkapujára?
- "ne zúgj bele!" - mondjuk együtt.
- belémzúgtál..
- már emlékszem.. egészebbnek érzem magam veled, mint bárki mással előtted.
- fél napja ismersz! hogy mondhatsz ilyet???
- ha ennyi is elég.. - keresem kezét, elhúzza.
- és én? rám nem vagy tekintettel? kilenc hónapja vagyok itt és most éreztem rá igazán az ízére!
- milyen ízre? ami itt van, az
őrület!
- kezdesz ráunni a helyre. ígéretekb
ől és reményből font hálót próbálsz nyakam köré fonni. nem kérek belőle! nem szerelmes vagy, csak ki akarsz kerülni a párkeresési kényszerből. ha neked eleged van, attól még más jól érezheti magát! nincs olyan, hogy igazi, csupán a keresés feladása. megalkuvás, hogy ennél jobb már nem lesz..
- nincs igazi??? tegnap nem éreztél semmit?
- dehogynem [ne rontsuk el a hetet - gondolta a n
ő], csak te megalkudtál a sorsoddal. egy felmosófára is rátapadnál, hogy ne kelljen tovább keresned!
- huuu, jól kiosztottál.. hidegzuhany. átgondolom a melóhelyen. találkozunk?
- ha nem leszek itt, a hauser's-ben vagyok..

eszembe jut róla egykori főnököm és hogy nyolcvan éve hogyan kerültem ide. [nahát, már itteni időben számolok..] ő váltott kényszerjegyet a katlanra. a jegyváltók úgy gondolták, így lehet a föld népességét szinten tartani. nem egy jegyváltót láttam már botladozva helyét keresni itt a katlanban..

még jobban belezúgtam. átestem azon a ponton, hogy az eseményeket
józan eszem tartsa kordában. mindent szerettem benne.
karakánságát, lázadását, elfogadását, kifejezéseit, gesztusait,
nevetését, fenyegetéseit, kitöréseit. mindent..
istennőt csináltam belőle, aki testileg elérhetetlenné vált számomra.

a hauser's füstös lebuj volt. barátnői körében találtam rá.
- hogy döntöttél? - kutatta szemeim.
lassan elmosolyodtam.
- óóó, dögölj meg! én nem akarok beléd zúgni! - a többiek riposztomra vártak, hogyan osztom le
őt. túl jártunk azon a ponton, mikor még ütött volna ez a válasz. - rosie, neked milyen volt a múlt heti pasid? - úgy zárt ki társaságából, hogy esélyem se legyen visszatérni.

későn jött haza. lábujjhegyre váltott, mikor meglátott szenderegni a kanapén. hagyott aludni..
zakatolt az agyam. szerettem volna, ha felébreszt, játszik, év
ődik velem. az volt az érzésem, túl akarja élni ezt a hetet..
a nő úgy gondolta, csak húzza a pasi, ez csupán színjáték. talán
lehull az álarc és egyszercsak meglepi.. eszébe nem jutott, h nem
játék, hanem a valóság..
külön aludtak el, és becsapva érezte magát.

egy irodában vagyok. nagy a sűrgés-forgás. egyetlen nyugvó pontja a helyiségnek az egyik asztalnál rajzoló kislány. odamegyek. figyelem, hogyan rajzol. a levegőben húzza a ceruzát néhányszor és mikor papírt ér, a vonal pontosan ott van, ahol lennie kell.
- szépen rajzolsz..
zavartan felnéz, majd szemével anyját keresi.
követem tekintetét, mely páromig vezet..

szerda


ébredezem..
- neked van egy lányod?
- honnan tudod?
- láttam álmomban. neked van egy lányod?
- nem igazi. egy timicsini baba. annyit mutatok magamból, amennyi a férfit érdekli.
- szépen rajzol.
- szokott..
- miért nem igazi?
- mert nincs mellettem az Igazi.
- gondolod, ebben az egyhetes partnerváltásban megtalálod? és a baba? vele is tör
ődnöd kell..
- TUDOM! nem tudom.. azt hittem....
- lépjünk le édenfehérre. pontosan ilyen n
őre vágytam - öleltem át. érzem teste forróságát.
- siess haza.. - susogja.


sólámpa, gyertyák mindenütt..
- képtelen lettem volna még egy percet várni - esett nekem a N
ő. egy céltudatos nő iszonyatosan erős tud lenni..
levett lábamról és ruháimat kezdte ráncigálni.
nem éreztem
Őt. szerepet cseréltünk. mintha egy férfi vetkőztetett volna.
- állj le! erre én képtelen vagyok.. - nyögtem alatta.
végre feladta.
- olyanok vagyunk, mint a huszonöt éves házasok! nem tudlak felizgatni!
- hidd el, izgatsz! de olyan értelemben, hogy még többet megtudjak rólad.
- három napja ismerlek és tíz évet öregedtem!
- találkozzunk holnap meló után. nekem hiányzik az intimitás. a haser's egy
őrület. sétáljunk. menjünk el valahova, ahol még egyikünk sem volt. nézzük meg a C7-es újváros boltjait. menjünk el egy wabash meccsre. vagy hópehelyre. milyen édenfehér? látni akarlak abban a környezetben.
- jajj, tudod, hogy hópely azoknak a szentimentális barmoknak
való, akik készülnek lelépni, de nincs pénzük lelépni.
pótcselekvés. a többi jó ötlet..
- lehet, hogy igazad van..

egy busz hátsó ülésén utazunk.
[fura. minden fekete-fehér, de nem zavar.]
- jó kis táska. kölcsön adod?
- csak ha felveszed, amit kiveszel bel
őle..
- oké.. - kotorászok mélyére. egy bilincs akad kezembe.


csütörtök

ébredezem..
könyökére támaszkodva fekszik mellettem. engem néz.
- mit mondanak err
ől az angol romantikusok? - utalt a tegnap estére.
- nem tudom. állandóan ópiumot szívtak. reménytelen eset volt mind. talán ezért tudtak mindig epekedni - fordulok félálomban a másik oldalamra.
- olvass inkább baudlaire-t. jobban buknak rá a n
ők..
- nem vagyunk többek egymás gyönyörvámszed
őinél. kölcsönös függéseink kötnek egymáshoz bennünket és ha nem kapjuk meg, meglopva érezzük magunkat.
- bla-bla-bla.. az érzékeim gyönyörért sikítoznak, de nem bírod megadni ezt.
- hidd el, azon vagyok, csak mindketten irányítani akarjuk ezt a kapcsolatot. és nem bírja el.. a következ
ő lépés....
- a következ
ő, a következő, a következő lépés! áááááá! - tépte haját. - pont ezért pályáztam el a földről! a végtelen racionalitás miatt! miért nem tudsz egyszerűen nekem esni, mint minden normális pasi!
- ha nem ismersz bizonyos mélységig valakit, az érzékeid sem fognak kell
ő intenzitással működni. nem az érzékeiddel, az agyaddal élvezel.
- az agyamat bízd csak rám! egyel
őre ott tartunk, hogy te nem vagy aktív!

szavai visszhangoztak egész munkanapom alatt.
mikor hazaértem, tüntet
őleg néma maradt.
eljött a lefekvés ideje. egyre jobban frusztrált lett. rám is átragadt idegessége. megtörte félnapos csendfogadalmát.
- ez most így marad köztünk hétf
őig? - nem láttam arcát, de éreztem könnyeit.
- csak rajtad múlik..
- jól van.. mi a következ
ő lépés? - éreztem elfojtott zokogását torkában.
- add a kezed és aludjunk így.
nem beszéltünk. nagyon lassan oldódott közöttünk a feszültség.
ezen az estén ért naptávolba a katlan. ilyenkor a leghűségesebb
egymáshoz mindenki.

mikor úgy érezte, a férfi elaludt, kivette kezét kezéből. egyedül maradt szexuális frusztrációjával,
mely csak könnyein keresztül tudott kitörni lelkéb
ől.
a férfi még nem aludt mélyen, de gondolta, ez is

annak az apró lépésnek az egyike, ami megerősíti kapcsolatukat.

egy fej nélküli nővel szexelek. elriaszt a látvány. ha becsukom a szemem, értelme lesz a dolgoknak. néhány utcával arrébb a virágárus lány. kinyitom. megint a fej nélküli test. becsukom. volt kolléganőm, akivel rengeteget nevettünk. kinyitom. a borzalmas csonka test. becsukom. volt osztálytársnőm, akibe titkon szerelmes voltam. kinyitom. torz álomvalóság. becsukom. anyám.

péntek


felriadok..
épp lehuppan az ágyra egy megpakolt tálcával.
emlékszem a tegnap estére és hogy mennyire nem következik ez bel
őle.
- az eszkimóknál, akik fölöslegesek voltak, egyszer
űen halálra etették. ilyesmire készülsz?
- b
űntudatod van? felejtsd el! talán pont ez a probléma. a kereszted miatt a legegyszerűbb dolog is megoldhatatlanná válik számodra.
- talán igen.. milyen fura a halált és az élvezeteket így összemosni..
- az eszkimók zsírral etették halálra szeretteiket..
- már jobban jártam.. - nézek a tálca tartalmára.
- szóval, mi a következ
ő lépés?
- kedvenc helyek..


meló után felkerestük egymás kedvenc helyeit.
kihagytuk hópehelyt. igen, talán tényleg csöpög
ős..
ha együtt maradunk, kell, hogy benne is, bennem is meglegyen ezek lenyomata.


hajnalban sétáltunk haza a hauser's-ből. a déli falnál előbukkant a G12-es mágnesvasútja. a kolóniahajó egy kompakt várost hozott. két hét alatt ásta le magát a sziklában és fúrt át a szomszédos föld alatti városokig.
- miért pénteken? mekkora flesh lett volna hétfő reggel! - kuncogott a lány.
- aha.. - merülök el szemeiben. - de ez teljesen automatikus.. - megnézzük?
- holnap? már hajnal van..
- péntek van!
- ki vagyok.. folytassuk holnap..

masszírozom a talpát, a lábát. elkezdem csókolgatni.
- ne csókolgass! ha felhúzol és úgy hagysz, el se kezd!
- szeretném az összes lépcs
őt bejárni. ha egyet is kihagynék, megágyazna az irántad való félreértésnek vagy a hitnek, hogy félreismersz..
- iszonyatosan bonyolult vagy. alig tudlak követni. és ha megtenném, csak mélységes szomorúságot éreznék.
- miért?
- nem tudom. sugárzik bel
őled..

- ha még hétfőn is együtt vagyunk, te leszel a férjem. bárkivel találkoztam, mindenki azt mondta:
- hülyeség! be ne szopd!
a legjobb barátom viszont épp az ellenkez
őjét:

- huuu, de jó! vidd el édenfehérre!
és csak a kétség marad, hogy ki miért mondja, amit mond..

szombat


ébredezem..
még alszik. egészen halkan súgom fülébe:
- ölelem a benned szunnyadó istenn
őt, ki épp embernek álmodja magát..
kett
őt pislog.
- öltözz! folytatjuk a tegnapi napot! olyan helyre megyünk, ahol még egyikünk sem volt! ha együtt maradunk, muszáj, hogy legyenek bennünk els
őre írt közös emlékek.
- ne ilyen hirtelen.. lustizzunk még fél órát..


megnéztük G12-es újvárost, ahol a helyi wabash-liga nyolcaddöntőit játszották, jahan fénnyel írt holoszobrait,
elmentünk a valóraváltó étterembe, ahol egy kifordított akváriumban suttogóhalak közt költöttük el a vacsorát.

nem halak, de számomra úgy néznek ki.
bels
ő intuíciójukkal felerősítik a vacsorázók tudat alatti kívánságait..
ennél h
űvösebb csak hópehelyen van..
fogtam kezét, szorongattam vállát..


hazafelé beugrottunk az űrkikötőbe. édenfehér felé a jegyeket megvehettem volna akár telefonon v neten, de ebben volt valami kézzelfogható. lelkem darabkái után talán magamat is sikerül átcsempésznem..
hazaértünk. végre megadtam neki, amire vágyott.

- na végre! nézz a naptárra! miért kellett ezzel szombatig várni! erre én az első este kész voltam!
- de én nem..
- mesterien értesz hozzá, hogy a problémáidat átruházd
partnereidre. igen, köszönöm, megismertem őket! borzalmasak!

egy égő házban vagyok. pontosabban, ez a katlan! elromlott a hűtőrendszer??? ki kell jutnom! a forróságban öngyulladással lobban lángra minden. emlékezetből próbálok a folyósóra jutni. amihez hozzáérek, azonnal lángra kap. a folyosón gomolygó füst. ki kell jutnom! de merre van az a "ki"???
alig kapok levegőt.. végem van!

vasárnap

ébredezem..
épp rámfújja a cigifüstöt. nna, ezért fuldokoltam.. miel
őtt emlékeznék a tegnapi napra, megkérdi:
- folytathatjuk, ahol este abbahagytuk?
- miért ne..
nem mozdultunk ki egész nap. egymásban leltünk örömet. vigyorogva mutatja ujjain hátralev
ő tartozásom a hét örömtelen napjai miatt. - a legjobb dolgokért az életben nem kell fizetni..
- hidd el, így vagy úgy mindenért kell..
nem ettünk, nem ittunk egész nap.
mikor nem egymást szerettük, jövend
ő életünket terveztük édenfehérben.
az id
ő értelmét vesztette. éjkirálynő alattomosan lopakodott közénk. nem vettük észre, hogy kézenfogva kísért át álomországba.

hajnalban a nő finom bizsergésre ébredt.
a hasa körül kezd
ődött és lassan teste minden porcikáját betöltötte. szíve olyan erősen vert, hogy fülében hallotta. mindjárt napközelbe ér a katlan.
ezért imádott itt lenni..
ezért a semmihez sem fogható érzésért..
már nagyon mehetnékje volt, de a férfi által kezdett játékot be akarta fejezni.
jó lecke lesz..
a következ
ő nő dolgát akarta könnyebbé tenni..

hétfő

ébredezem..
lassan eszembejut a tegnapi nap, az egész hét.
megelégedéssel tölt el, hogy saját pályámra rángattam
Őt és rávettem, hogy ismerje meg világom.
ezt mindenképp meg kell jutalmaznom!
kiosonok a konyhába, elkezdek összeütni valami reggeliformát. a kávénál kitipeg..


- jó reggelt! - ült ölébe.
- a kávéd.. - cirógatta hátát.
- tudom. az illatára ébredtem.. - hintázott térdén. lassan
elővette legvörösebb, csillogó rúzsát, kihúzta száját és
megcsókolta a férfi nyakát.
- jajj, ne a nyakam! csikiz! nem túl hivalkodó ez?
a n
ő szakértelemmel vette szemügyre művét.
"ha az emlékek tesznek tönkre, akkor emlékezz! és szakadjon bele a szíved!"
- most nem. menj el
őre. vedd át a jegyeket vagy amit ilyenkor szoktak. nekem szépnek kell lennem. ha elkészülök, ott leszek melletted - kacsintott rá.
néhány perc múlva hallotta az ajtót csapódni.
hét múlt.. remek! legszívesebben teleírt kis cetliket hagyna a lakás legváratlanabb pontjain, de erre már nincs elég ideje és fantáziája..
ahogy a tükör el
őtt kihúzta szempilláit, eszébe jutott a hét. kiborította retiküljét. kiszórta a sok apróságot, mit a férfitől kapott.
- idióta..


délig vártam. ekkorra már mindenki megtalálja a hétre párját. emlékekkel, besült tervekkel, a friss párok között idetévedt turistaként botorkáltam.
az üres váróteremben egyedül ülök. egy darab b
őrönd. egy darab karra vetett kabát. két darab repjegy.
mindenből egy, kivéve....

hónapokkal később..

mar a hideg. lábam alatt ropog a hó.
kezemre hópihék szállnak. mondják, mind más. számomra
mind ugyanaz. a szán elé fogott hóféreg türelmetlenül
fújtat. hátra-hátranéz. hullámzó testszelvényei
pattognak a hidegben.
tudja, ha a házba engedem, a meleg fejbekólintja és
alszik, míg kiengedem megint.
- gyere be! huzat van!
- egy perc! - ezt a képet most agyamba akarom égetni.
mégis elértem édenfehért.. hogyan?


a reptéren egy molett n
ő párjával ugyanúgy el akart
szökni ide. szintén cserben hagyták.. hagytam volna
veszni mindent, de a sötét kleofrizura a legrémesebb helyzetbe is otthonosságot varázsol és t
űzbe hoz.
most találomra hozunk össze párokat a katlanból.
a kéthetes hajóút alatt simán összejönnek.
társként lép ki mind a rakétából.
szóval, ha eleged van a katlanból, tudod a számom, hívj..
- huzat van! megpofozlak!
- megyek már, istenn
őm! 

[2011, intergalaktika.hu; 2015, sciencefiction.hu]