[Trappist-1: short story]
- még hogy utazók?!
- utazók!
- ismerem mind a hét nővért, de veletek még nem találkoztam. gerlitek vagytok?
- gondolom, a hét bolygóra gondol. sokkal messzebbről jöttünk.
az idegen végigmérte a leszállóegységet.
- ez egy srungli. persze, látom, jó nagy, és belefértek, de ettől még nem lesztek utazók!
- hogy mi?
- ez itt a srungli - rázta meg az övére akasztott kosarat. - benne perkák - rázta meg, amiből rákszerű állatok integettek kétségbeesetten.
- hello! - szivárogtak többen a leszállóegységből integetve az ismeretlen lény felé.
- tegyétek le a kezeteket! még kajának néz!
a lény szeme a többi utazóra meredt. nem szólt egy kukkot sem.
- nézze, nagyon messziről jöttünk. szívesen mesélnénk az utazásunkról..
- utazók, mi? - ingatta kétkedve fejét a lény.
- van itt valami településféle?
- csak egy pancsa - gerlitnek nem árulta volna el, de ezek nem néztek ki kalóznak. széttárta karjait.
- igen?
- ez az! - amit civilizációnak tartott, nekünk zátonyra futott kósza hajók gyűjteményének tetszett.
- láthatóan nem állatok. és a hajóik anyagát valahonnan máshonnan szerezték be. ez bizony technikát feltételez.
- nem túl eszes..
- mert nem kápráztatja el az elméd csillogása? a magához való esze megvan.
az idegen lény továbbra is úgy tett, mintha perkákat gyűjtene, de le nem vette szemét az utazókról.
- nem tudom mit akartok, még néhány perka és itt a hullám - a kutató figyelmét nem kerülte el, hogy étel mennyiséggel határozza meg az időt. nem túl pontos, valószínű, nincs természetes ellenségük, sőt, stabil lehet a társadalmi hierarchia, ha ennyire kiszámítható az energiafelhasználás.
- milyen hullám?
- amit az a nővér hoz - bökött az égre.
a horizont felett járt a külső bolygó. kontinenseket, óceánokat láttak rajta.
- lehetetlen!
- soha ne minősíts olyat, amit még nem láttál. nem tudom kik vagytok, gerlitek, kalózok, perkák vagy 'utazók', de jobb lesz, ha felkészültök erre a hullámra.
ezzel az idegen otthagyta őket. visszavonult az egyik kajlán álló hajóba. kioldotta a rögzítőket.
ahogy feltámadt a szél, a hajók egyre stabilabban nekifeszültek, formájuk megváltozott, mintha lélegeztek volna.
az utazók tanácstalanul futkostak. senki nem tudta, mi következik.
a horizont pereme elkezdett emelkedni.
Ku'uipo tudta, mi következik. otthon, hawaiin, mindig egy ilyen nagy hullámot vártak barátaival, erről beszélgettek, erről álmodtak. most itt volt..
tudta, a leszálló már nem fog működni.
az egyik leszállókarom elrejtéséhez használt burkolatdarab épp megfelelő volt neki.
aktiválta a piropatronokat, amik vész esetén lerobbantják a burkolatot és kiszabadítják a karmokat.
a burkolatnak pontosan olyan alakja volt, mint egy szörfdeszkának.
emlékezett gyerekkorából, hogyan kell meglovagolni bármilyen hullámot.
elfutott az idegen hajó egyik horgonyához, levágta róla a nehezéket.
karjára csavarta, visszaszaladt a borítólemezhez, beleakasztotta csizmája orrát és várta a hatalmas hullámot.
az idegen hajó megmozdult. az óriási szél ellenére elkezdett a hullámra kapaszkodni.
Ku'uipo figyelte a kötelet. tudta, az első másodpercben minden eldől. ha már mozog, könnyebb lesz a deszkán maradnia.
már nem érdekelte a többiek sorsa. ebben a pillanatban a magáé épp elég kihívást jelentett.
a rántás nem tépte le deszkájáról, de karja belesajdult.
a hajó egyre gyorsulva emelkedett a hullámon.
nem tudta milyen magasan lehetnek. talán több kilométer is lehetett.
a hullám taraja egyre jobban szétesett. ennek ellenére tovább gyorsult a hajó emelkedése.
kinyitotta pókhálószerű vitorlázatát, amivel jócskán növelte keresztmetszetét.
miért kell rájátszani az emelkedésre?
a két bolygó közötti gravitációs erővonalak mentén tovább emelkedett a vízcseppek egy része.
ez a lendület billentette át a két bolygó közös Lagrange-pontján a vitorlást.
innen a kifeszített pókhálók rugalmas féklapokként működtek.
elérték a másik bolygó kilométeres óriáshullámát, mely hógörgeteg lavinaként zúdult át a tájon, egyre komótosabban, mígnem révbe értek.
kivetette a rögzítőket. a vitorlás ismét felvette azt a kajla, esetlen hatást, amivel először találkoztak.
gyér facsoportok vették körül őket, pont mint a vitorlás anyaga.
az ajtóban a kapitány feje meg sem lepődött, hogy kullancs akaszkodott hajójára.
- üdv, az utazók között! perkát?
Ku'uipo nemet intett fejével. keze, lába most kezdett remegni az átélt halálfélelemtől.
az idegen lény leharapta a rákszerű állat fejét és teli szájjal folytatta a beszélgetést.
- majd megszokod! kalóznak nézlek, de nem érdekel! igazi utazó vagy! a társaid?
Ku'uipo ismét nemet intett.
- egy utazó sosem beszél az utazásról. szél sem kérked, miért is fúj..
